Usmiaty lekár vyšetruje bábätko, ktoré drží mama v náručí

A fogorvosoknál sikerült. Miért ne sikerülne a háziorvosokkal?

Nyitra megyének a következő öt évben mintegy hetven új orvosra lesz szüksége. Húsz évvel ezelőtt pontosan így nézett ki a helyzet a fogorvosokkal. Ma az ellenkező gondot oldjuk meg – és ez jó hír. Érdemes megnézni, hogyan sikerült.

Néhány órával azután írom ezt, hogy hazaértem a Szlovákiai Fogorvosi Kamara őszi közgyűléséről. Érzelmes volt, kimerítő, és tele olyan számokkal, amelyek a szakmán kívül is érdekelhetik az embereket.

A kampány idején Henrich Vargával egyetlen számról beszéltünk. Nyitra megyének a következő öt évben körülbelül hetven új háziorvosra és gyermekorvosra lesz szüksége. Az elmúlt öt évben már 53 ilyen helyet veszített el, csak a Komáromi járásban tíz gyermekorvosi rendelővel lett kevesebb. A megyének ráadásul az ország egyik legidősebb lakossága és egyben a legidősebb orvostársadalma van.

Az emberekkel való találkozókon és a vitákban mindig ugyanazt kérdezték tőlünk: és ezt hogyan akarják elérni? Nagyon jó kérdés, és konkrét választ érdemel.

Azt nem kell kitalálni. Elég megnézni azt a szakmát, amelyben több mint húsz éve dolgozom. A fogászat pontosan azt az utat járta be, amely most a háziorvosokra és a gyermekorvosokra vár. És sikerrel járt.

Amikor hiányoztak a fogorvosok

Aki emlékszik a 2005 utáni évekre, tudja, miről van szó. Új fogorvoshoz bejelentkezni szinte lehetetlen volt. Az orvos nyugdíjba ment, a rendelő megszűnt, az egészségügyi kartonok a megyei hivatalban maradtak, és nem volt kire osztani őket. A betegek egyszerűen szétszóródtak a környéken.

Fogorvos beszélget egy pácienssel a világos rendelőben
Fotó: Harold Hisona / Unsplash

A számok ezt igazolják. A Szlovákiai Fogorvosi Kamara akkori elnöke, Ján Gašič arra figyelmeztetett, hogy a hálózat fenntartásához az egyetemeknek évente legalább 150 új szlovák fogorvost kellene képezniük. Körülbelül százat képeztek. A fogorvosi szakra minden tizenegyedik–tizenkettedik jelentkező jutott be. Az egyetemek azt felelték, hogy pénz nélkül nem emelik a létszámot.

Még 2017-ben is 3 536 fogorvos szerepelt a kamara nyilvántartásában. Közülük 37 százalék volt hatvan évnél idősebb. Huszonhat évnél fiatalabb kilencven volt – két és fél százalék. A 2015/2016-os tanévben egész Szlovákiában 93 diák végezte el a fogorvosi szakot.

A beteg szemszögéből ez akkor reménytelennek tűnt. Ma már lezárt szakaszként beszélünk róla.

Mit tettek

Semmilyen csodaszer nem létezett. Hosszú, unalmas és kitartó nyomásgyakorlás volt ez több helyen egyszerre. Volt benne lobbizás, tárgyalás, politika és számok is.

A kamara évekig ugyanazt ismételte: saját fogorvos-generációt kell kinevelni. A minisztérium és az egyetemek fokozatosan bővítették a kapacitásokat. Ma Szlovákiában négy karon lehet fogorvosi szakot tanulni – Pozsonyban a Comenius Egyetemen és a Szlovák Egészségügyi Egyetemen, valamint Turócszentmártonban és Kassán. Itt kezdődött a siker.

Az eredmény a felvételiken látszik. 2021 és 2025 között a karok évente 149–171 szlovák állampolgárt vettek fel a fogorvosi szakra, és közülük 116–126 iratkozott be. Ez egészen más világ, mint az a száz végzős, amely miatt a kamara aggódott.

Segítettek a külföldről érkező kollégák is. A nyilvántartásban ma körülbelül 500 külföldön végzett fogorvos szerepel, nagyjából a felük Ukrajnából.

És volt még valami, amit nehéz mérni: a társadalmi igény. A téma bekerült a médiába, a programdokumentumokba és a megyékkel folytatott tárgyalásokra – azokéval, amelyek az engedélyeket kiadják és a körzeteket meghatározzák. Ha egy problémáról elég hosszan és elég konkrétan beszélnek, az intézmények elkezdenek mozdulni.

Az első figyelmeztetés és a mai állapot között körülbelül tizenöt év telt el. Ez egyszerre jó és rossz hír. A jó: meg lehet csinálni. A rossz: ha későn kezdjük, a beteg még sokáig megérzi.

Hol tartunk ma

2015-ben 3 454 fogorvos szerepelt a kamara nyilvántartásában. 2026 októberének elején már 4 400. Ez 27 százalékos növekedés alig tizenkét év alatt.

Még fontosabb, hogy kik ezek az orvosok. Majdnem a felük, 47,5 százalékuk negyven évnél fiatalabb, és ma a harmincasok alkotják a legnépesebb csoportot. Kilenc évvel ezelőtt a huszonhat évnél fiatalabb fogorvosok a létszám két és fél százalékát tették ki.

És most jön a legjobb. A kamara ma egészen más kérdéssel foglalkozik. A stratégiájában ezt teszi fel: „El tud-e tartani Szlovákia 5 500 fogorvost?” Számításai szerint 2040-ben akár 5 900 is lehet belőlük.

Az orvos szemszögéből ez jogos aggodalom. A beteg szemszögéből kiváló hír: több szabad időpont, nagyobb választék és kisebb árnyomás.

Ilyen gondot minden orvosi szakmának kívánnék Szlovákiában.

Mit jelent ez a megyénknek?

Térjünk vissza arra a hetven orvosra. Háziorvos nélkül az embernek nincs receptje a krónikus kezelésre, nincs beutalója szakorvoshoz és nincs szűrővizsgálata. Gyerekeknél ez kétszeresen igaz. Tizenöt évünk tehát nincs a gondolkodásra. Receptünk viszont van.

Mosolygó orvosnő fehér köpenyben beszélget egy pácienssel a rendelőben
Fotó: National Cancer Institute / Unsplash

A megye nem dönt arról, hány diákot vesznek fel az orvosi karok. A kezében van viszont az engedélyek kiadása, a körzetek, az ügyeleti beosztás, és természetes partnere a városoknak és a falvaknak. Ez három dologra elég.

Előre látni. Egy nyilvános térkép arról, hol megy öt éven belül nyugdíjba az orvos, olcsó dolog, amely a községnek és a megyének is időt ad utódot keresni. Ma ez gyakran csak akkor derül ki, amikor a rendelő már bezárt és a kartonok a hivatalban hevernek.

Vonzóvá tenni a helyet. A fiatal orvos nem csak a rendelő alapján dönt. Arról dönt, hol fog lakni, kap-e a gyereke óvodai helyet és talál-e munkát a párja. Pontosan ezt tudja a megye a településekkel együtt kínálni – és pontosan ezt javasolta Henrich Varga azzal a céllal, hogy évente tíz új orvos érkezzen.

Beengedni a diákokat a rendelőbe. Itt friss tapasztalatom van a saját szakmámból. Amikor megkérdezték a fogorvosokat, hajlandóak lennének-e részt venni a diákok gyakorlati oktatásában, 383 válaszból 214 igent mondott. Ez remek hír – hajlandóak vagyunk tanítani a fiatal kollégákat, ami Szlovákiában nem is olyan gyakori. Már csak lehetővé kell tenni és meg kell fizetni.

Az a diák, aki időt tölt egy komáromi vagy nagysurányi rendelőben, el tudja képzelni, hogy egyszer ott fog dolgozni. Az a diák, aki az egész tanulmányai alatt csak egyetemi kórházat látott, ezt nem tudja elképzelni.

Miért írom ezt

A kampányban fogorvos voltam, aki az egészségügyről beszélt. Hallottam emiatt gúnyt is – mit tudhat egy fogorvos a megyéről.

A válasz egyszerű: évek gyakorlat, évek a kamara szerveiben, évek a közgyűlés küldötteként. Az egészségügy pedig azok közé a fő témák közé tartozik, amelyekről a megye valóban dönt.

A szakmám húsz év alatt pontosan azt az utat járta be, amely előtt ma a háziorvosok és a gyermekorvosok állnak. Tudom, milyen az, amikor hiányoznak az orvosok, és azt is tudom, hogy meg lehet fordítani – mert belülről éltem át.

Ezek alatt az évek alatt közösen nagy lépést tettünk előre a szlovákiai fogászatban. Vannak minőségi mutatóink, és a kollégák befejezték az új fogászati beavatkozási katalógust, amely már átment a szakmai jóváhagyáson.

Nem igaz tehát, hogy nem lehet mit tenni. Valami más igaz, ami kevésbé kényelmes: az eredmény csak évek múlva jön, és többen is kiveszik belőle a részüket úgy, hogy közülük senki nem tűzheti ki az egész érdemet a mellére.

Pont ezért kell most elkezdeni. Aki ma kezdi, nem fog szalagot átvágni. Csak tíz év múlva lesz valakinek Komáromban vagy Aranyosmaróton gyermekorvosa, akihez el is jut.

Jó hír a végére

A fogászat története nem arról szól, milyen rossz a szlovák egészségügy. Arról szól, hogy meg lehet változtatni olyasmit is, ami évekig reménytelennek tűnt.

Négy dolog kellett hozzá: valaki, aki akkor is beszélt a problémáról, amikor senkit nem érdekelt; iskolák, amelyek több diák előtt nyitották meg a kapukat; az állam, amely kifizette; és régiók, amelyek olyan helyet kínáltak, ahol élni lehet.

Ebből semmi nem haladja meg Nyitra megye erejét. Ha most kezdjük, tíz év múlva néhány száz beteg fog olyan orvoshoz bejelentkezni, aki egyébként nem lenne itt. És már senkit nem fog érdekelni, ki volt akkor a megyeelnök.

A fogorvosoknál sikerült. Egyetlen okot sem látok, miért ne sikerülhetne a háziorvosokkal és a gyermekorvosokkal is.


Források: a fogorvosokra vonatkozó adatok a Szlovákiai Fogorvosi Kamara nyilvántartásából és anyagaiból származnak (2026. október 6-i állapot), a Szlovák Tudományos és Műszaki Információs Központ felvételi adataiból, valamint az Egészségügyi Információs Nemzeti Központ kimutatásaiból. A Nyitra megyei orvoshiányról szóló adatok a 2026 szeptemberi kerekasztal-beszélgetésen hangzottak el (TASR, SITA).

Similar Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.