Mokrá vozovka v noci s odrazmi svetiel a vodorovným značením
|

Az utakon harmadával több ember hal meg. És nem csak a vezetőkön múlik

Ma van november harmadik vasárnapja. A naptárban ez a közlekedési balesetek áldozatainak világnapja — olyan nap, amelyet Szlovákiában szinte senki nem vesz észre, pedig kellene.

Tavaly volt okunk az óvatos örömre. Szlovákia évek után elérte az Európai Unió átlagát: millió lakosra 42 áldozat. Idén ezt nyolc hónap alatt elveszítettük.

Ez a szöveg nem arról szól, hogy a vezetők rosszak. Arról szól, hogy Szlovákiában évek óta úgy teszünk, mintha a közúti biztonság magától jönne létre. Nem jön létre. Aszfaltból, szalagkorlátból, a gyalogátkelő fölötti fényből és abból a rendőrből jön létre, aki ott áll, ahol tényleg történik valami.

Az év, amely eltörölte, amink már megvolt

Az Európai Bizottság október végén közzétette a 2025-ös végleges adatokat. Az Unió útjain akkor 19 350 ember halt meg, és Szlovákiában millió lakosra 42 áldozat jutott — tehát jobban álltunk, mint az uniós átlag. Évek után, amikor a rosszabbak között voltunk, ez jó hír volt.

Aztán jött 2026.

Szeptember 6-ig 185 ember halt meg a szlovák utakon. Tavaly ugyanebben az időszakban 135. Ez 37 százalékkal több. Október 18-ig a rendőrség 9 498 közlekedési balesetet regisztrált, egy év alatt 372-vel többet.

Leggyakrabban egyetlen számot idéznek, pedig kettő a fontos egymás mellett: a súlyos sérültek száma csökkent, a halottaké nőtt. A balesetek száma nem nőtt drámaian — a következményeik súlyosbodtak. Ez nem a szerencsén múlik. Ez az ütközési sebességről szól, és arról, minek ütközik az autó, miután lesodródott az útról.

És még egy szám, amelyet ritkán idéznek: a szeptember elejéig számolt áldozatok közül 38 gyalogos, 33 motoros és 15 kerékpáros volt. Összesen 86 ember, vagyis az összes halálos áldozat 46,5 százaléka. Az utainkon meghaltak csaknem fele nem ült autóban.

Az út nem díszlet. Része a balesetnek

Szétesett útpadka letört aszfalttal a fehér vonal mellett
Fotó: Jens Aber / Unsplash

Amikor baleset történik, a vezetőről beszélünk. Szinte soha arról, amin haladt.

A Dáta bez pátosu kezdeményezés elemzése szerint az I., II. és III. rendű utakból akár 5 000 kilométer van nem megfelelő vagy katasztrofális állapotban. Ez nem defekt. Ez időzített csapda minden első kerék alatt.

Nyitra megye mintegy 500 kilométer másodrendű és több mint 1 500 kilométer harmadrendű utat kezel. Az elmúlt négy évben ebből 334 kilométert újított fel. Jól hangzik, amíg ki nem számolja: ilyen ütemben a teljes megyei hálózat nagyjából negyedszázadonként újul meg egyszer. Az aszfalt ennyit nem bír ki.

Aztán ott vannak azok a dolgok, amelyek szinte semmibe nem kerülnek, és mégis hiányoznak:

  • Az útburkolati jelek, amelyeket esőben, éjszaka egyszerűen nem látni. A záróvonal nem dísz — ez az egyetlen, ami alapján a vezető esőben tájékozódik.
  • A szétesett padka. Az aszfalt és a fű között gyakran négy-öt centis lépcső van. Amikor nyolcvannal belecsúszik a kerék, az autót átrántja a szembejövő sávba. Ez nem elmélet, ez a frontális ütközések gyakori oka.
  • A szakaszos javítás. Kétszáz méter új aszfalt, aztán ötszáz méter régi, aztán megint egy darab új. Élek keletkeznek, kátyúk a határukon, és olyan helyek, ahol a vezető éjszaka nem tudja, mi vár rá.

És még egy dolog, aminek 2026-ban egy autópályán nem kellene témának lennie. A D1 Pozsony és Nagyszombat közötti szakaszának három forgalmi sávja van, de nincs folyamatos leállósávja — hatvan méter hosszú és három méter széles rövid vészleállókkal pótolták, plusz a sebességet 110 km/h-ra csökkentették. Aki ott defektet kap, továbbra is a forgalmi sávban áll. A forgalom folyamatossága kapott elsőbbséget a biztonsággal szemben, és erről 2009 óta beszélünk.

Hidak: egy szám a bilbordon és egy szám a költségvetésben

Régi híd benőtt és sérült korláttal
Fotó: Will Haddock / Unsplash

A Szlovák Útkezelő Vállalat útadatbankja 2026. január 1-jén az autópályákon és az I., II. és III. rendű utakon 8 590 hídszerkezetet tartott nyilván. Rossz állapotban 1 982, nagyon rossz állapotban 996, katasztrofális állapotban 68 volt. Összesen 3 046 híd, vagyis 37,1 százalék azok közül, amelyek állapotát ismerjük.

Szlovákiában minden harmadik híd rossz vagy annál is rosszabb állapotban van. A többségükön naponta áthajt anélkül, hogy tudna róla.

Nyitra megye azzal büszkélkedett, hogy négy év alatt 108 hidat korszerűsített és 334 kilométer utat újított fel, összesen 107 millió euróért. Magukra a hidakra a megye 22,2 millió eurót ad meg.

Most ossza el. 22,2 millió euró 108 hídra átlagosan 206 ezer eurót jelent hidanként.

És mennyibe került egy valódi felújítás? A nyitrai Cabaji híd 1,7 millióba. Az új híd Egegen több mint 1,1 millióba. A nagysallói híd több mint 650 ezerbe. A verebélyi híd átépítése több mint 820 ezerbe.

Ha néhány híd egymillió körül van, a többire ebből az összegből nem sok marad. A 108-as szám tehát nem száznyolc új hidat jelent. Néhány valódi átépítés és nagyszámú kisebb beavatkozás keveréke, amelyet a hídbrigád végez — maga a megye közölte, hogy csak 2025-ben a hídbrigádok 17 hidat „felújítottak”.

Ezek a javítások nem feleslegesek. A lefestett korlát és a megtisztított vízelvezetés meghosszabbítja az élettartamot. De különbség van a karbantartás és a felújítás között — a bilbordon pedig ez egyetlen számba olvadt össze.

A bizonyíték a terepen van. 2026 októberében a megye katasztrofális állapot miatt teljesen lezárta a III/1494-es úton lévő hidat Imely előtt. Verebélyen egy csaknem százéves hidat építenek át. Ha a 108 híd tényleg meg lenne oldva, ezek a címek nem léteznének.

Amikor az autó lesodródik, már nem a vezető dönt

Hegyi út szalagkorláttal és irányjelző táblával a kanyarban
Fotó: George / Unsplash

Van a baleseteknek egy kategóriája, amely az utak állapotáról többet mond bárminél: az egyjárműves balesetek. Az autó lesodródik az útról, és senki más nincs ott. Se részeg szembejövő, se kereszteződés.

Az utoljára összehasonlított években az ilyen balesetek áldozatainak száma Szlovákiában 46-ról 48-ra nőtt. Az Európai Unióban ugyanebben az időszakban 31 százalékkal csökkent.

Hogy az autó a lesodródás után szalagkorlátnak vagy fának ütközik-e, azt nem a vezető dönti el. Azt az dönti el, aki eldöntötte, lesz-e ott szalagkorlát. A hegyi átkelőkön és megyénk erdős szakaszain még mindig több száz méternyi hiányzik belőlük.

Ehhez jött a vad. A vadászok egy év alatt csaknem 14 ezer olyan vadat regisztráltak, amely járművel való ütközés után pusztult el, és emlékeztettek rá, hogy a valós szám magasabb — sok ütközést senki nem jelent be. A vadban keletkezett kár évente több mint nyolcmillió euróra rúg.

Ez azonban csak a vad. Az autón keletkezett átlagos kár egy ilyen ütközés után az Allianz szerint 3 560 euró volt — 93 százalékkal több, mint 2019-ben. És nem mindig csak a lemezről van szó: 2026. október 18-án egy 71 éves motoros vesztette életét, miután vad futott az útjába.

A megoldások pedig nem drámaiak. A kockázatos szakaszok bekerítése, szagkerítés, kék prizmák — olcsó intézkedés, amelyet a vadászok például Kamenica nad Cirochou mellett már kipróbálnak. Nem kell hozzá millió. Kell hozzá valaki, aki kiértékeli ezeket a szakaszokat, és cselekszik.

A baleseti számla mindenkinek jön

Ha valakit nem fognak meg a halottakról szóló számok, felébresztheti a saját pénztárcája. A balesetek költsége ugyanis nem marad a baleset résztvevői között. Szétoszlik mindannyiunk között.

Az átlagos éves kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 2020-ban körülbelül 125 euróba került. 2026 harmadik negyedévében már 175-be. Hat év alatt 40 százalékos növekedés — a legmeredekebb a harminckét vizsgált ország közül.

Az okok nem rejtélyesek. Egy kár átlagos összege 2020 óta 70 százalékkal nőtt, mert az autók tele vannak elektronikával és az alkatrészek drágultak. 2026 januárjától ráadásul a nem-életbiztosítások különadója 8-ról 10 százalékra emelkedett — az állam tehát minden kötvényből többet vesz el.

A legjobban az issza meg a levét, aki a legkevésbé tehet róla. A 18 és 24 év közötti vezetők átlagosan 307 eurót fizetnek évente. A 65 év felettiek 137-et. Az a fiatal, akinek még soha nem volt balesete, több mint kétszer annyit fizet, mert a biztosító a korcsoportja statisztikáját nézi.

Minden baleset, amely nem történik meg, tehát a biztosítás árának is féke. Ez nem közgazdasági elmélet. Ezt fogja látni azon a számon, amikor megjön a jövő évi ajánlat.

Próbáljon visszaemlékezni az utolsó kampányra

A rendőrség minden héten közzéteszi a számokat. Kétszáznegyven baleset, három halott, tizenkét súlyos sérült. A jelentés hétfőn jelenik meg, szerdán már senki nem emlékszik rá.

Próbáljon visszaemlékezni az utolsó országos kampányra a közlekedési balesetek következményeiről. Egy bilbordra, reklámra vagy iskolai beszélgetésre, amely megmaradt Önben. Én nem emlékszem.

Pedig tudjuk, hogy működik. A dohányzásnál, az alkoholnál, a biztonsági övnél — mindenhol a viselkedésváltozást nem önmagában a törvény hozta, hanem a törvény plusz hosszú évek türelmes magyarázata.

A mai nap is kihasználatlan lehetőség. A közlekedési balesetek áldozatainak világnapját az ENSZ Közgyűlése már 2005-ben kihirdette. Több országban országos jelentőségű nap. Nálunk rendszerint egy megemlékezés társul hozzá — tavaly a liptószentmiklósi evangélikus templomban — és ezzel általában vége.

A statisztika senkit nem ébreszt fel. A történet igen. Történetünk pedig sajnos van elég.

Mit tudunk ezzel kezdeni

Gyalogátkelő fehér csíkjai az aszfaltburkolaton
Fotó: Benjamin Huggett / Unsplash

Semmi abból, ami következik, nem felfedezés. Mindez valahol már működik. Aszerint osztottam fel, kinek a kezében van.

Mit tud megtenni a megye, azonnal és saját költségvetésből

  1. Számolja ki a baleseti gócpontokat és tegye közzé őket. A rendőrségnek minden balesetről vannak adatai. A megyének ott vannak az utak. Ezt kockázati szakaszok térképévé összerakni néhány hét munka, és nyilvánosnak kellene lennie.
  2. Szalagkorlát oda, ahol akár csak száz méter hiányzik. A szalagkorlát a legolcsóbb életbiztosítás az úton. Az egyjárműves baleseteknél nálunk nő a halottak száma, miközben az EU egyharmaddal csökkentette.
  3. Teljes szakaszokat javítani, ne kétszáz métert. A befejezett szakaszok rövidebb listája jobb, mint a foltozások hosszabb listája. Ez a hidakra is igaz: a hídbrigád karbantartása nem olvadhat egybe a statisztikában a felújítással.
  4. A padka és az útburkolati jelek önálló költségvetési tételként. Ne az útburkolat-javítás maradékaként.
  5. Vadelhárító intézkedések a kiválasztott szakaszokon. Szagkerítés, prizmák, kerítés, tábla. Még mindig olcsóbb, mint egyetlen ütközés egy szarvassal.

Mit kell megtennie az államnak és a városok, községek önkormányzatainak

  1. Világítsák ki a gyalogátkelőket a főutakon. A szeptember elejéig számolt áldozatok közül 38 gyalogos volt. Egy kivilágított átkelő a település központjában néhány ezer euróba kerül, és kétszáz méterről látni. Ez a legjobban elköltött euró az egész közlekedési költségvetésben.
  2. Rendőr ott, ahol a balesetek tényleg történnek. Nem az egyenes szakaszon a település előtt, ahol a mérés a legkényelmesebb. A látható járőr a baleseti szakaszon megelőzés, nem bírság.
  3. Építsék meg a leállósávokat az autópályákon. A D1 folyamatos leállósáv nélküli szakasza 2026-ban szégyen, nem műszaki részlet.
  4. Hosszú távú kampányt, ne heti sajtóközleményt. Valódi történetekkel, az iskolákban, az autósiskolákban, a televízióban.
  5. Vigyék végig a halálos kimenetelű ügyeket. Nem túlzó büntetéseket, hanem biztosat és gyorsat. Ma megesik, hogy egy halálos baleset ügye évekig tart és felfüggesztettel zárul. A hozzátartozóknak ez nem hozza vissza a szerettüket, a többieknek pedig azt üzeni, hogy egy emberélet ára alacsony.

Miért éppen ma írom ezt

Mert november harmadik vasárnapja az egyetlen nap az évben, amikor hivatalos okunk van beszélni azokról, akik egy nap nem tértek haza. És mert idén erre különösen nyomós okunk van.

Az útjaink nem a sors. Döntések eredményei. Valaki eldöntötte, hogy azon a szakaszon nem lesz szalagkorlát. Valaki eldöntötte, hogy a település központjában az átkelő kivilágítatlan marad. Valaki eldöntötte, hogy kétszáz méter újul meg két kilométer helyett. És valaki eldöntötte, hogy a bilbordra olyan számot ír, amely jobban hangzik, mint amilyen a valóság az imelyi hídnál.

Ez megváltoztatható. Nem egyetlen törvénnyel és nem egy év alatt. De megváltoztatható — pontosan úgy, ahogy sikerült a biztonsági övvel, a gyerekülésekkel vagy az ittas vezetéssel.

Ha ma valahol a környékén gyertyát gyújtanak a balesetek áldozataiért, annak van értelme. De még nagyobb értelme van annak, amit holnap reggel teszünk.


Források

Similar Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.