Amikor az állam a saját igazságszolgáltatását gyengíti
Az államnak nem azt kell garantálnia a polgároknak, hogy minden gyanúsított börtönbe kerül. Azt viszont garantálnia kell, hogy a gyanút alaposan kivizsgálja, a sértetteket nem rázza le, és a törvénysértést arányos, kikényszeríthető szankció követi. A büntetőjog változásait éppen eszerint kell megítélni – nem a politikai nyilatkozatok, hanem a tényleges következményeik alapján.
Nem egyetlen módosításról van szó
Több korrupciós bűncselekmény büntetési tételének csökkentését, az elévülési idők lerövidítését, a kárértékhatárok megemelését és a szakosított szervek megszüntetését nem lehet külön-külön megítélni. Ezek a beavatkozások egyszerre változtatták meg a felelősségre vonás szabályait és az állam képességét a bűncselekmények felderítésére és kivizsgálására.
Az Európai Bizottság 2026-ban arra figyelmeztetett, hogy az e változásokkal járó kockázatok valóra válnak: több jelentős korrupciós ügy az enyhébb szankciók és a rövidebb elévülési idők következtében ért véget.
Az arányos büntetéseknek és a szabadságvesztés alternatíváinak megvan a helyük a modern jogállamban. A büntetőpolitika humanizálása azonban nem jelentheti a felelősségről való lemondást. Egy reformot nem igazol az, hogy a terhelt számára kedvezőbb, ha az állam közben nem tudja meggyőzően megmagyarázni, hogyan biztosította a sértettek védelmét és a felelősségre vonás hatékonyságát.
A szabálysértés nem jelent kisebb sérelmet
A kisebb kár határának 700 eurót meghaladó összegre emelése eltolta a büntethetőség határát azoknál a vagyon elleni cselekményeknél, amelyeknél a kár összege döntő törvényi tényállási elem. Ebből azonban nem következik, hogy minden ez alatti értékű lopás csupán szabálysértés. A hatályos Büntető Törvénykönyv 212. §-a a büntethetőség más okait is ismeri – köztük a betörést, valamint az ismételt elkövetést, ha az elkövetőt tizenkét hónapon belül hasonló cselekményért korábban már kétszer felelősségre vonták.
A lényegi kérdés ennek ellenére megmarad: mi történik a sértettel azután, hogy az ügye szabálysértési eljárásba kerül?
Annak az embernek, akitől ellopták a vagyonát, nem kisebb a kára attól, hogy a törvény enyhébb kategóriába sorolta. Ha a szabálysértést nem követi időben kiszabott, arányos és ténylegesen végrehajtott szankció, a jogi megkülönböztetés a sértett számára gyakorlati tehetetlenséggé válik. Az állam nem tévesztheti össze az ügy adminisztratív elintézését a probléma megoldásával.
A rendőr nem maradhat magára
A közvetlen szolgálatot teljesítő rendőrnek tudnia kell, hogy törvényesen és jó minőségben elvégzett munkájának van értelme. Ha biztosítja a bizonyítékokat, azonosítja a gyanúsítottat és dokumentálja a körülményeket, ezt szakmai mérlegelésnek kell követnie – nem pedig annak automatikus keresésének, hogyan lehet az ügyet a legegyszerűbben lezárni.

Ugyanakkor pontosnak kell lennünk: a feljelentés elutasítása vagy az ügy szabálysértési eljárásra való áttétele teljesen törvényes lehet, és önmagában nem bizonyítja sem a rendőrség, sem az ügyészség kudarcát. A célzatos tétlenséghez hasonlóan elfogadhatatlan volna a törvényes ok nélküli büntetőeljárás is.
Éppen ezért súlyosak azok az állítások, amelyek szerint az ügyeket célzatosan utasítják el – konkrét határozatokat, azok felülvizsgálatát és adatokat igényelnek. Bizonyítékok nélkül nem lehet minden ügyészt azzal vádolni, hogy az elkövetőket védi. De azt a gyanút sem lehet lesöpörni, hogy a büntetőeljárás meg nem indításának okait olykor készségesebben keresik, mint a cselekmény rendes felderítésének lehetőségeit.
Ha az ilyen eljárás bebizonyosodik, nem csupán a közrendőr munkájának leértékeléséről van szó. Mindenekelőtt a sértettel szembeni kudarc ez.
Felelősség a meggyengített kapacitásokért
Az Európai Bizottság a Speciális Ügyészi Hivatal és a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) megszüntetését összekapcsolta az összetett korrupció kivizsgálásához szükséges szakmai kapacitások és specializáció sérülésével. A jogállamisági jelentésben emellett megállapította, hogy 2025-ben egyetlen új, magas szintű korrupciós ügyet sem tártak fel.

Ez az adat nem jelenti azt, hogy semmilyen korrupciót nem vizsgáltak, sem azt, hogy minden szerv beszüntette a munkát. Megelégedésre azonban semmiképp sem ad okot – különösen akkor, ha a Bizottság ezt annak további romlásával együtt említi, ahogyan az állam képes a magas szintű korrupciót feltárni, kivizsgálni és üldözni.
Annak a politikai hatalomnak, amely alapjaiban építette át a rendszert, a működéséért is felelősséget kell viselnie. Nem elég megszüntetni az intézményeket, szétosztani a feladataikat, majd ugyanolyan eredményeket várni. A kormány kötelessége bizonyítani, hogy az új felállás működik – nem pedig azt követelni, hogy a nyilvánosság ezt fenntartás nélkül elhiggye.
Kit védjen a rendszer?
A kérdés ezért nem az, hogy a büntetőjog a lehető legszigorúbb legyen-e. Hanem az, hogy igazságos, kiszámítható és hatékony-e.
Felülvizsgálható határozatokra, elegendő személyi kapacitásra, a közérdekű bejelentők védelmére, az alternatív büntetések működő felügyeletére és a sértetteknek nyújtott valódi segítségre van szükség. Nyíltan értékelni kell azt is, hány ügyet utasítanak el, miért teszik át őket szabálysértési eljárásra, és milyen szankció követi őket ténylegesen.
Az államnak nem kell nyíltan kijelentenie, hogy az elkövetőket részesíti előnyben. Ha azonban szabályai és eljárásai egyre több kibúvót kínálnak a törvénysértőknek, miközben a sértetteknek egyre kevesebb hatékony védelem marad, teljesen jogos a kérdés, kinek az oldalán áll a rendszer.
Hány figyelmeztetésre van még szükségünk ahhoz, hogy a reformokat ne a nevük, hanem a következményeik alapján ítéljük meg?
Az igazságosságot nem a kiszabott börtönévek száma méri. Az méri, hogy a tisztességes ember bízhat-e abban, hogy a törvény őt is megvédi – és hogy annak, aki tudatosan megszegi, valódi következményekkel kell-e számolnia.
Források
- Szlovák Törvénytár, 215/2024. sz. (Slov-Lex, szlovák nyelven)
- Európai Bizottság: Ajánlás a Tanács ajánlására Szlovákia szakpolitikáiról, COM(2026) 225 final (EUR-Lex)
- 300/2005. sz. törvény, Büntető Törvénykönyv, 212. § (Slov-Lex, szlovák nyelven)
- A Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma: Büntetőeljárás – tájékoztató a bűncselekmények áldozatainak (szlovák nyelven)
- Európai Bizottság: 2026. évi jogállamisági jelentés, országfejezet Szlovákiáról, SWD(2026) 925 (EUR-Lex, angol nyelven)







